A biztosíték alapelve

A biztosíték központi eleme a belső fémhuzal vagy ötvözet. Amikor áram folyik rajta, a vezeték az áram hőhatása miatt felmelegszik. Ha az áram meghaladja a biztosíték névleges értékét, a vezeték megolvad és megszakítja az áramkört. Ez egy egyszer-használatos védelmi eszköz; ha kiolvad, a biztosítékot ki kell cserélni.

A biztosítékok kialakításánál a belső fémhuzal jellemzően tiszta fémből vagy ötvözetből készül, a választott anyag alacsony olvadáspontú és bizonyos ellenállású. A biztosíték belső fémhuzalának ellenállása és olvadáspontja pontosan meg van választva a működési környezet alapján. Például az olyan általános anyagokat, mint az ólom, az ón és az ezüst, gyorsan fel lehet melegíteni olvadáspontjukra, és megolvadhatnak, ha az áram túlterhelődik.